2008. március 31., hétfő
==========Pár kép===========
Pár kép a hétvégéről, amit Lombokon töltöttünk. Sok minden történt, majd írok is :)
Csibe :)
Szia Anya ! :)
Ja ezt meg a hotelben fotóztam a medence mellett :) Allítólag nem komodoi sárkány.. :) Amikor mutattam az egyik helyi sracnak azt mondta, hogy ez normalis, meg hogy itt laknak a konyha alatt.. Ja.. mondom jolvan :D Ez 60 centis volt kb.
Csibe :)
Szia Anya ! :)
Ja ezt meg a hotelben fotóztam a medence mellett :) Allítólag nem komodoi sárkány.. :) Amikor mutattam az egyik helyi sracnak azt mondta, hogy ez normalis, meg hogy itt laknak a konyha alatt.. Ja.. mondom jolvan :D Ez 60 centis volt kb.
Hát most nagyon büszke vagyok magamra :)
Mivel szanaszét hekkeltem szállodai internetet, és mostmár a hotelban is van.. Egy valamiben reménykedem: hogy nem fogják kiszámlázni oránként a 10 dollárt / vagy naponta a 17 dollárt :) ugyanis ennyibe kerülne..
Azonban jó hogy van ninformatikus a háznál, így hát egy kis cselt bevetve egész szépen poroszkál :) Na majd holnap kiderül.. megkerdezema recepción, hogy rendeltem e en már netet.. olyan feledékeny is vagyok :D
Azonban jó hogy van ninformatikus a háznál, így hát egy kis cselt bevetve egész szépen poroszkál :) Na majd holnap kiderül.. megkerdezema recepción, hogy rendeltem e en már netet.. olyan feledékeny is vagyok :D
Felelősség
Szembesültem vele, hogy mekkora felelősség blogot írni. Mostmár inkább nem ígérek semmit, de legalább megpróbálok mentegetőzni :p
Szóval nézzük miért is írtam ilyen keveset eddig. Hát ugye volt az a kellemes 20 órás utazás, amit akár 26-nak is hazudhatok, ugyanis kedden este indultam 6 kor Pestről, kis késlekedéssel ugyan de elindult a gép Frankfurtból (beszállás után még 50 percen keresztül "jégtelenítették" a szárnyakat, na meg a fűtést is elfelejtették kikapcsolni, ami eléggé.. hogyismondjam.. frusztrált - cserébe utána egész úton majd megfagytam :)), majd szerda otthoni idő szerint 11, Szingapúri idő szerint 17 körül landoltunk Szingapúrban.
Tessék hozzászokni, hogy ezentúl itteni időpontokat írok, átváltáshoz mindenki vonjon le március 30 előtt 6-ot, utána már csak 5-öt - itt ugyanis nincs ilyen játszás az órával.. Nagyjából úgy lehet leírni az itteni helyzetet, hogy reggel hatkor felkel a nap, este hatkor pedig lemegy.. (mindezt persze 10 perc alatt teszi.. nem tököl a szürkülettel :)) szóval minek is állítgatni... még onnan is lehet tudni, hogy 6 óra van, hogy jön rendszeres egy órás zuhany.. mármint az égből :)
Naszóval 5, fél 6-kor voltunk Szingapúrban, ahol egy órás kényszerpihenőt tartottunk, amely abból állt, hogy a gépről eltűntették az európaiakat, és cserébe kaptunk 500 óvodáskinézető indonézt a maradék egy órára. Ugyanis Kuala Lumpur felett elsuhanva meg is érkeztünk Jakartába. Vagyis a határhoz, amit kb másfél óra alatt küzdöttünk le :)
Volt három ablak, ablakonként fél óra várakozás. Az elsőben 25 dollár ideiglenes vízumdíj, második ablak valami matrica az útlevélbe, harmadik ablak mindezek együttes meglétének ellenőrzése.. nehogy már illegálisan akarjunk bevándorolni :)
És akkor isten hozott Jakarta! ELső élmény nem volt túl felemelő, még akár félelmetesnek is nevezhetném..Megkaptunk mindenféle óvintézkedést, tanácsot az út előtt, szóval már nagyon fel voltunk készülve, mégis mikor megpillantottuk a kordonok mögött álló kb 50 fős hordát aki csak arra várt, hogy elvigyen minket a városba azért az ijesztő volt.. "Miszter takszi Jakarta" "Taxi local price" "Taxi szőr" meg hasonlók között minden értékünket fogva átvágtunk a népeken, hogy megtaláljuk a dedikált céges sofőrünket - igen az is volt :p
A srácról egyébként annyit tudtunk hogy "Heppi"-nek hívják, illetve volt egy telefonszámunk végszükség esetére, ha nem találnák a srácot, azonban sikerrel jártunk. Köszönhetően a hatalmas transzparensnek amit tartott :) Már előre elképzeltük, hogy milyen hatékony lenne ha végigkérdeznénk mind az 50 hiénát, azzal hogy "Excuse me, are you Heppi?" (heppi angolul = boldog, szóval az "elnézést boldog vagy?" kérdésre adott válaszokból elég nehezen raktuk volna össze, hogy akkor ki is a mi emberünk :D)
De meglett.. elszaladt a kocsiért, addig mi szoktuk a helyi meleget, illetve a helyiek pillantásait. Rövidesen kiderült miért is figyeltek minket :) Ahogy megállt előttünk a kocsi 10 ember lepett el minket bőrőndünket kitépték a kezünkből és bepakolták a kocsiba.. Majd persze nem hagyták becsukni a kocsi ajtónkat mondván fizessünk nekik.. Amit persze meg mi nem akartunk, mivel csak 100 000 rúpiasunk (rp) volt, ami ott egy vagyon, így hát végső elkeseredésemre elkezdtem kotorászni a pénztárcámban valami eurocentet keresve.. Erre mondják, hogy "no koin, no koin" (vaspénz nem kell nekik) Hát barátaim így jártatok ha ilyen hülyék vagytok.. azt hitték rúpiát kapnak.. ajtót becsuk, zár bezár, és elindul.
EZ volt első este.. a hotelba érve egyből elaludtam.
Szóval nézzük miért is írtam ilyen keveset eddig. Hát ugye volt az a kellemes 20 órás utazás, amit akár 26-nak is hazudhatok, ugyanis kedden este indultam 6 kor Pestről, kis késlekedéssel ugyan de elindult a gép Frankfurtból (beszállás után még 50 percen keresztül "jégtelenítették" a szárnyakat, na meg a fűtést is elfelejtették kikapcsolni, ami eléggé.. hogyismondjam.. frusztrált - cserébe utána egész úton majd megfagytam :)), majd szerda otthoni idő szerint 11, Szingapúri idő szerint 17 körül landoltunk Szingapúrban.
Tessék hozzászokni, hogy ezentúl itteni időpontokat írok, átváltáshoz mindenki vonjon le március 30 előtt 6-ot, utána már csak 5-öt - itt ugyanis nincs ilyen játszás az órával.. Nagyjából úgy lehet leírni az itteni helyzetet, hogy reggel hatkor felkel a nap, este hatkor pedig lemegy.. (mindezt persze 10 perc alatt teszi.. nem tököl a szürkülettel :)) szóval minek is állítgatni... még onnan is lehet tudni, hogy 6 óra van, hogy jön rendszeres egy órás zuhany.. mármint az égből :)
Naszóval 5, fél 6-kor voltunk Szingapúrban, ahol egy órás kényszerpihenőt tartottunk, amely abból állt, hogy a gépről eltűntették az európaiakat, és cserébe kaptunk 500 óvodáskinézető indonézt a maradék egy órára. Ugyanis Kuala Lumpur felett elsuhanva meg is érkeztünk Jakartába. Vagyis a határhoz, amit kb másfél óra alatt küzdöttünk le :)
Volt három ablak, ablakonként fél óra várakozás. Az elsőben 25 dollár ideiglenes vízumdíj, második ablak valami matrica az útlevélbe, harmadik ablak mindezek együttes meglétének ellenőrzése.. nehogy már illegálisan akarjunk bevándorolni :)
És akkor isten hozott Jakarta! ELső élmény nem volt túl felemelő, még akár félelmetesnek is nevezhetném..Megkaptunk mindenféle óvintézkedést, tanácsot az út előtt, szóval már nagyon fel voltunk készülve, mégis mikor megpillantottuk a kordonok mögött álló kb 50 fős hordát aki csak arra várt, hogy elvigyen minket a városba azért az ijesztő volt.. "Miszter takszi Jakarta" "Taxi local price" "Taxi szőr" meg hasonlók között minden értékünket fogva átvágtunk a népeken, hogy megtaláljuk a dedikált céges sofőrünket - igen az is volt :p
A srácról egyébként annyit tudtunk hogy "Heppi"-nek hívják, illetve volt egy telefonszámunk végszükség esetére, ha nem találnák a srácot, azonban sikerrel jártunk. Köszönhetően a hatalmas transzparensnek amit tartott :) Már előre elképzeltük, hogy milyen hatékony lenne ha végigkérdeznénk mind az 50 hiénát, azzal hogy "Excuse me, are you Heppi?" (heppi angolul = boldog, szóval az "elnézést boldog vagy?" kérdésre adott válaszokból elég nehezen raktuk volna össze, hogy akkor ki is a mi emberünk :D)
De meglett.. elszaladt a kocsiért, addig mi szoktuk a helyi meleget, illetve a helyiek pillantásait. Rövidesen kiderült miért is figyeltek minket :) Ahogy megállt előttünk a kocsi 10 ember lepett el minket bőrőndünket kitépték a kezünkből és bepakolták a kocsiba.. Majd persze nem hagyták becsukni a kocsi ajtónkat mondván fizessünk nekik.. Amit persze meg mi nem akartunk, mivel csak 100 000 rúpiasunk (rp) volt, ami ott egy vagyon, így hát végső elkeseredésemre elkezdtem kotorászni a pénztárcámban valami eurocentet keresve.. Erre mondják, hogy "no koin, no koin" (vaspénz nem kell nekik) Hát barátaim így jártatok ha ilyen hülyék vagytok.. azt hitték rúpiát kapnak.. ajtót becsuk, zár bezár, és elindul.
EZ volt első este.. a hotelba érve egyből elaludtam.
2008. március 26., szerda
beep
Szolgáljon ez a bejegyzés életjel adásnak: szóval élek :)
Megérkeztem valahára.. most éppen az irodában ülök.. azt hiszem sok bejegyzés lesz itt, mert kollégáim elég gyakran mennek cigizni, így én addig majd mindig írok valami okosságot...
otthon hajnal fél négy... a gyomrom is ezt hiszi.. ugyan itt már fél 10 de még nem reggeliztem, de még nem is kívánom.. na majd ebédre..
Megérkeztem valahára.. most éppen az irodában ülök.. azt hiszem sok bejegyzés lesz itt, mert kollégáim elég gyakran mennek cigizni, így én addig majd mindig írok valami okosságot...
otthon hajnal fél négy... a gyomrom is ezt hiszi.. ugyan itt már fél 10 de még nem reggeliztem, de még nem is kívánom.. na majd ebédre..
2008. március 21., péntek
2008. március 20., csütörtök
"It's good to be important...
... but not important to be good!" mondta az indonéz kolléga, amikor a dugóban hirtelen ott termett egy fontoskodó indonéz és pár rúpiáért jól elrendezte a forgalmat, hogy német kollégánk taxija gyorsan átjuthasson a kereszteződésen.
És akkor el is érkeztünk a legfontosabb dologhoz: Jakartában mindig dugó van.. és nem amolyan kis béna dugók mint Pesten :) Képzeljétek el él ott a a környken vagy 30 millió ember, és senki sem gyalogol és a tömegközlekedés pedig limitált.. értsd szinte nem létezik. Mindenki taxival megy, és nekünk is ezt ajánlották. Bár meg lehet próbálni gyalog elmenni majd a céghez, de nem ajánlatos.. bár 30 perc alatt ott vagy kényelmesen, de 34 +- 2 fokban és 90% os páratartalomban darabokra izzadsz :) Szerencsére a taxi légkondicionált és kb 1 euróért elvisznek a munkahelyig hármunkat... ja háran megyünk összesen már ez is kiderült.
A pénz ott egyébként IDR, azaz indonéz rúpia. Viszonyításként 100 euro 1 millio rúpia.. Emellett létezik 50 rúpiás érme is.. ami kb fél eurocent.. hogy miért van 50 rúpiás? Hát valószínű azért mert az átlag fizetés kb 50 euro.. szegények.. szó szerint.. a kezdő informatikus fizetés ott 200 euro körül van.. legalábbis ezt hallottam.. Olcsó.. cserébe szar is :D
Egy rövid történettel ezt úgy lehetne illusztrálni, hogy elmesélem a teszt csapat tevékenységét.. Elég jámbor teremtmények, sohasem konfrontálódnak, sosem mondják egymásnak ha valami nem tetszik nekik, és ez a teszt csapatra is érvnyes volt.. Így ahelyett, hogy hibákat kerestek volna a szoftverben, egyszerűen elkezdték megmagyarázni, hogy miért is jó, hogy úgy működik a rendszer :) nem bug hanem feature :D
A fejlesztők is elég furcsa teremtmények lehetnek. Német kolléga mesélte, hogy adott nekik egy képernyőtervet, melynek bal felső sarkában valami olyasmi állt, hogy: "Hello, Andreas te most admin felhasználóként jelentkeztél be" vagy valami hasonló.. És ők ezt bele hardkódolták a progiba :D ami azt jelentette, hogy mindenkinek ez jelent meg :)
no megyek kanapésba...
És akkor el is érkeztünk a legfontosabb dologhoz: Jakartában mindig dugó van.. és nem amolyan kis béna dugók mint Pesten :) Képzeljétek el él ott a a környken vagy 30 millió ember, és senki sem gyalogol és a tömegközlekedés pedig limitált.. értsd szinte nem létezik. Mindenki taxival megy, és nekünk is ezt ajánlották. Bár meg lehet próbálni gyalog elmenni majd a céghez, de nem ajánlatos.. bár 30 perc alatt ott vagy kényelmesen, de 34 +- 2 fokban és 90% os páratartalomban darabokra izzadsz :) Szerencsére a taxi légkondicionált és kb 1 euróért elvisznek a munkahelyig hármunkat... ja háran megyünk összesen már ez is kiderült.
A pénz ott egyébként IDR, azaz indonéz rúpia. Viszonyításként 100 euro 1 millio rúpia.. Emellett létezik 50 rúpiás érme is.. ami kb fél eurocent.. hogy miért van 50 rúpiás? Hát valószínű azért mert az átlag fizetés kb 50 euro.. szegények.. szó szerint.. a kezdő informatikus fizetés ott 200 euro körül van.. legalábbis ezt hallottam.. Olcsó.. cserébe szar is :D
Egy rövid történettel ezt úgy lehetne illusztrálni, hogy elmesélem a teszt csapat tevékenységét.. Elég jámbor teremtmények, sohasem konfrontálódnak, sosem mondják egymásnak ha valami nem tetszik nekik, és ez a teszt csapatra is érvnyes volt.. Így ahelyett, hogy hibákat kerestek volna a szoftverben, egyszerűen elkezdték megmagyarázni, hogy miért is jó, hogy úgy működik a rendszer :) nem bug hanem feature :D
A fejlesztők is elég furcsa teremtmények lehetnek. Német kolléga mesélte, hogy adott nekik egy képernyőtervet, melynek bal felső sarkában valami olyasmi állt, hogy: "Hello, Andreas te most admin felhasználóként jelentkeztél be" vagy valami hasonló.. És ők ezt bele hardkódolták a progiba :D ami azt jelentette, hogy mindenkinek ez jelent meg :)
no megyek kanapésba...
Hámozd meg!
Először is köszi a visszajelzéseket!! Jöhet ám ide is majd, ha elég bátorságot gyűjtöttél..
Adós vagyok még a legofontosabbal: márcus 25-én indulok és majd csak április 18-án térek vissza. Szóval 3-4 hetem lesz arra hogy megtapasztaljam az igazi ázsiai létet. Kíváncsi vagyok, egyre érdekesebbenek tűnik ez a kirándulás :) Akarom mondani munka út.. A vicc az egészben az, hogy Jáva szigetére megyek Jávát fejleszteni :p
A legfontosabb tanácsok amiket kaptam:
Adós vagyok még a legofontosabbal: márcus 25-én indulok és majd csak április 18-án térek vissza. Szóval 3-4 hetem lesz arra hogy megtapasztaljam az igazi ázsiai létet. Kíváncsi vagyok, egyre érdekesebbenek tűnik ez a kirándulás :) Akarom mondani munka út.. A vicc az egészben az, hogy Jáva szigetére megyek Jávát fejleszteni :p
A legfontosabb tanácsok amiket kaptam:
- ha valamit meg lehet hámozni akkor azt hámozzam is meg :)
- Csap vizet soha. Ellenőrizzem még az ásványvizet is, illetve vegyek szénsavasat, mert azt nehezebb hamisítani.. és ezt komolyan mondták.. jégkockát szintén soha!
- Ha sült rizst eszek, sok gond már nem lehet.. bár már jó előre megkaptam a szükséges oltásokat, azért nem árt az óvatosság.. HEP A+B, tífusz ilyenek :) a biztonság kedvéért viszek egy kis apám féle házi pálinkát is :) Ja és a sima hasmenés két nap alatt elmúlik.. ezt is megtudtam..
2008. március 16., vasárnap
2008. március 15., szombat
hogy mi? #2
Sziasztok kedves ismerőseim,
Eléggé felpörögtek az események itt nálam, és egy igen igéretes tavasznak nézek elébe. Az egész egy kósza ötlettel indult...
Történt ugyanis, hogy van nekem egy kedves gyerekkori barátom, aki a BME elvégzése után San Franciscóban találta magát mint gyakorló fizikus vagy valami hasonló, és hát mi másra valók a barátok ha ilyen távoli helyre kerülnek, mint hogy vendégül lássák a kedves gyerekkori barátjukat :-) ( köszi Laci !! ) Bevallom, előre megfontolt szándékkal előre kiterveltem az egészet.. és úgy tűnik minden be is jött :-)
A terv következő lépése valami olyasmi volt, hogy kössük össze a kellemest a hasznossal, és ehhez éppen jókor jött a szeretett munkahelyemen a munkatársi beszélgetés. Ez valami olyasféle bevett szokás, hogy évente egyszer leül beszélgetni a munkás és az ő főnöke, és kölcsönösen elmondják egymásnak ami a lelküket nyomja, illetve megbeszélik a következő évre a bónusz elvárásokat, szakmai fejlődés irányvonalát és körvonalazzák a munkatárs képzéseit. Na már most én olyan szörnyen tájékozottnak gondoltam magam, hogy tanfolyam helyett én egy kis csekélységet kértem: egy belépőt a JavaOne konferenciára, amit mint majdnem minden évben éppen San Franciscoban rendeznek ( 1600$ ). És megkaptam :) Sőt idővel még egy repülőjegyet is a kezembe nyomtak, szóval minden rózsaszín ;-)
Rózsaszínebb már nem is lehetne.. De ekkor megcsörren a magán mobilom céges számról.. este hét óra, éppen vacsizok az én kis "babámmal".. ((c) Dénes) Kissé remegő hangon veszem fel miután megláttam, hogy már 4 nem fogadott hívás olyan emberektől, akik magán számon csak akkor hívnak ha már 4 repülő lezuhant, így hát joggal voltam betojva. A beszélgetés egyetlen szavára sem emlékszem, de vigyorogtam mikor leraktam nem is kicsit :D Szóval mennem kell Jakartába.
Ha nem tudsz semmit Jakartáról nem kell szégyenkezned. Ha tudod, hogy ez Indonézia fővárosa akkor már 5x okosabb vagy mint én :) Mostmár azért többet tudok: egy blogon olvastam, hogy Jakarta nevezetessége, hogy nincs nevezetessége, egy nagy koszos büdös város.. és tényleg :) Kb laknak ott 10 millióan, de szinte semmi sincs ott :) Azért nem kell félteni: a szomszéd szigetet Balinak hívják, ami azért nem egy rossz jel :)
Kis nyálcsorgatónak megmutatom hol fogok lakni: hotel mulia
Szóval élményekről lesz itt szó, mindenféléről. Lesz benne kaja, szakma, furcsaságok, kulturális dolgok, meg minden, amit úgyis elmesélnék ha hazajönnék, de így megsporolok magamnak személyenként 5 óra tömény mesélést :)
jövök még!
Eléggé felpörögtek az események itt nálam, és egy igen igéretes tavasznak nézek elébe. Az egész egy kósza ötlettel indult...
Történt ugyanis, hogy van nekem egy kedves gyerekkori barátom, aki a BME elvégzése után San Franciscóban találta magát mint gyakorló fizikus vagy valami hasonló, és hát mi másra valók a barátok ha ilyen távoli helyre kerülnek, mint hogy vendégül lássák a kedves gyerekkori barátjukat :-) ( köszi Laci !! ) Bevallom, előre megfontolt szándékkal előre kiterveltem az egészet.. és úgy tűnik minden be is jött :-)
A terv következő lépése valami olyasmi volt, hogy kössük össze a kellemest a hasznossal, és ehhez éppen jókor jött a szeretett munkahelyemen a munkatársi beszélgetés. Ez valami olyasféle bevett szokás, hogy évente egyszer leül beszélgetni a munkás és az ő főnöke, és kölcsönösen elmondják egymásnak ami a lelküket nyomja, illetve megbeszélik a következő évre a bónusz elvárásokat, szakmai fejlődés irányvonalát és körvonalazzák a munkatárs képzéseit. Na már most én olyan szörnyen tájékozottnak gondoltam magam, hogy tanfolyam helyett én egy kis csekélységet kértem: egy belépőt a JavaOne konferenciára, amit mint majdnem minden évben éppen San Franciscoban rendeznek ( 1600$ ). És megkaptam :) Sőt idővel még egy repülőjegyet is a kezembe nyomtak, szóval minden rózsaszín ;-)
Rózsaszínebb már nem is lehetne.. De ekkor megcsörren a magán mobilom céges számról.. este hét óra, éppen vacsizok az én kis "babámmal".. ((c) Dénes) Kissé remegő hangon veszem fel miután megláttam, hogy már 4 nem fogadott hívás olyan emberektől, akik magán számon csak akkor hívnak ha már 4 repülő lezuhant, így hát joggal voltam betojva. A beszélgetés egyetlen szavára sem emlékszem, de vigyorogtam mikor leraktam nem is kicsit :D Szóval mennem kell Jakartába.
Ha nem tudsz semmit Jakartáról nem kell szégyenkezned. Ha tudod, hogy ez Indonézia fővárosa akkor már 5x okosabb vagy mint én :) Mostmár azért többet tudok: egy blogon olvastam, hogy Jakarta nevezetessége, hogy nincs nevezetessége, egy nagy koszos büdös város.. és tényleg :) Kb laknak ott 10 millióan, de szinte semmi sincs ott :) Azért nem kell félteni: a szomszéd szigetet Balinak hívják, ami azért nem egy rossz jel :)
Kis nyálcsorgatónak megmutatom hol fogok lakni: hotel mulia
Szóval élményekről lesz itt szó, mindenféléről. Lesz benne kaja, szakma, furcsaságok, kulturális dolgok, meg minden, amit úgyis elmesélnék ha hazajönnék, de így megsporolok magamnak személyenként 5 óra tömény mesélést :)
jövök még!
2008. március 13., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
